Vezeték nélküli összeköttetés

Aluláteresztő szűrő: Az aluláteresztő (másként felül vágó) szűrő olyan áramkör, mely a jel alacsony frekvenciás összetevőit átengedi, a magas frekvenciásakat kiszűri.

Állóhullámarány (VSWR): Ha egy tápvonalhoz csatlakozó impedanciák nem egyeznek meg a tápvonal impedanciájával, akkor visszaverődés (reflexió) jön létre. A tápvonalon így egyidejűleg két irányban terjednek hullámok. Az egymással szemben haladó, azonos frekvenciájú hullámok eredőjeként a tápvonalon állóhullámok alakulnak ki, azaz a tápvonal mentén különböző keresztmetszeteiben más-más lesz a rádiófrekvenciás feszültség (és áram) amplitúdója. Ilyen módon az állóhullámok kialakulása, a haladó és visszavert hullámok aránya: az állóhullámarány jól jellemzi az illesztettséget, illetve a lezáró impedancia viszonyát a tápvonal hullámimpedanciájához. Az állóhullámarány (VSWR) a tápvonal mentén fellépő legnagyobb, és legkisebb feszültség hányadosa.

Amplitúdómoduláció (AM): A moduláció azon fajtája, amely az átviteli közegben terjedni képes vivőhullám amplitúdóját változtatja az átviendő jel pillanatnyi értékétől függően. A vétel helyén a vett jel úgynevezett burkoló görbéjét kiszűrve visszanyerjük az átvitt jelet (demoduláció).

Antenna: Az elektromágneses hullámok egy tartományának, a rádióhullámoknak a sugárzására vagy vételére alkalmas elektrotechnikai eszköz.

Antennanyereség: Az irányító hatású antennák fő sugárzási irányukba koncentrálják a kisugárzott teljesítményt, ezért ezekben az irányokban nagyobb térerősség keletkezik (vételkor pedig az antennáról nagyobb jelet kapunk), mint ha minden irányban egyformán sugárzó (izotrop) antennát használnánk. Az antenna nyeresége alatt azt (a dB-ben kifejezett) teljesítményviszonyt értjük, hogy az antenna a fő sugárzási irányában hányszoros teljesítménysűrűséggel (térerősségel) sugároz egy ugyanakkora teljesítménnyel táplált izotrop antennához képest.

Áteresztőképesség: Áteresztőképesség alatt az informatika egy arányt ért, amely megmutatja, hogy egy számítógép vagy egy hálózat mennyi adatot küld vagy fogad időegységenként. Ennek következtében alkalmas egy kommunikációs csatorna kapacitásának mérésére, illetve egy internet kapcsolaton másodpercenként továbbított adatmennyiség (bitek) meghatározására (bit/s).

Beiktatási csilapítás: A jel teljesítményének egy eszköz vagy tápvonal csillapítása által okozott vesztesége. Értékét dB-ben szokás megadni.

BPSK: Kétállapotú (0˚, 180˚) frekvenciamodulációs eljárás, mely során a vivő 0˚ és 180˚  fázisállapota felel meg a továbbított bit 0 és 1 értékének.

CDMA: A kódosztásos többszörös hozzáférés (Code Division Multiple Access) a multiplexálás egy formája (és nem egy modulációs séma) és a többszörös hozzáférés egy lehetséges megvalósítása, amely nem osztja a csatornát idő alapján, mint a TDMA, vagy frekvencia alapján, mint a FDMA, hanem az adatokhoz csatornánként speciális kódokat rendel, és kihasználja a konstruktív interferencia tulajdonságot a multiplexáláshoz.

Celluláris hálózat: Olyan vezeték nélküli hálózat, melyben a moduláris lefedettséget cellák(bázisállomások) biztosítják.

Csillapítás: A rádióhullám terjedése során a teljesítmény veszteségre jellemző frekvenciafüggő mennyiség. Értékét általában dB/m-ben adják meg.

Csillapító: A nagyfrekvenciás teljesítmény mérséklésére szolgáló eszköz. Az RF csillapító be- és kimeneti impedanciája megegyezik a rendszerhez impedanciájával.

CSMA/CD: A közös kommunikációs csatorna több fél közötti elosztásának módját és szabályait meghatározó rendszer. Szabályrendszere biztosítja, hogy a közös csatornán kommunikáló felek képesek legyenek a szimultán adások és az ezekből következő ütközések detektálására, valamint ezek elhárítására. Amennyiben a CSMA/CD csatornán több fél azonos idejű adási kísérlete miatt ütközés jön létre, úgy az érintett felek külön-külön, de véletlenszerűen meghatározott ideig felfüggesztik adási kísérleteiket abban a reményben, hogy így a következő próbálkozás alkalmával már nem egyszerre próbálnak majd meg adni. Amennyiben az újabb adási kísérlet során ismét ütközés jön létre, úgy az adni kívánó felek a korábbiaknál egyre tovább várnak ki - így csökkentve az újabb ütközések esélyét.

CW: Konstans amplitúdóval és frekvenciával rendelkezőan elektromágneses hullám. 

Data Encryption Standard (DES): Az IBM cég által kifejlesztett és LUCIFER névre keresztelt titkosítási eljárás továbbfejlesztettje a DES névre hallgató, és 1977. január 15-én az amerikai Nemzeti Szabványügyi Hivatal (NBS) által szabványként bejegyzett módszer. Leegyszerûsítve a DES az eredeti szöveg 64 bites blokkjaiból, 56 bites kulcsot használva, állítja elõ a 64 bites kódolt üzenetet.

dBd: Antenna nyeresége a félhullámú dipol sugárzóhoz viszonyítva. dBd=dBi-2.15.

dBi : Az irányított antennák fő sugárzási irányukba koncentrálják a kisugárzott teljesítményt, ezért ezekben az irányokban nagyobb térerősség keletkezik (vételkor pedig az antennáról nagyobb jelet kapunk), mint ha minden irányban egyformán sugárzó (izotrop) antennát használnánk. Az antenna nyeresége alatt azt (a dB-ben kifejezett) teljesítményviszonyt értjük, hogy az antenna a fő sugárzási irányában hányszoros teljesítménysűrűséggel (térerősségel) sugároz egy ugyanakkora teljesítménnyel táplált izotrop antennához képest.

dBm: Decibelben kifejezett és 1mW teljesítményhez viszonyított teljesítmény érték.

dBW: Decibelben kifejezett és 1W teljesítményhez viszonyított teljesítmény érték.

Decibel (dB): Két mennyiség arányának logaritmikus mértéke. Mindennapi használatra a Bel, mint egység, túl nagynak bizonyult, ezért helyette a decibel (dB), ami 0.1 Bel (B), terjedt el. A decibel tehát önmagában pusztán egy arányt jelöl. Például a 3 dB teljesítménynövekedés azt jelenti, hogy valaminek a teljesítménye duplájára nőtt. A -3 dB pedig azt, hogy a teljesítmény a viszonyításhoz képest felére csökkent.

Demoduláció: Olyan eljárás, amellyel a modulált jelből visszanyerjük az információt hordozó eredeti (demodulált) jelet. Ez a művelet a moduláció inverz művelete. A demodulált jelet előállító áramkört demodulátornak nevezzük.

Dipol antenna: A legáltalánosabban használt antenna a félhullámú dipólus. A „félhullámú” kifejezés arra utal, hogy az antenna azon a frekvencián rezonál, amelynek megfelelő hullámhossznak az antenna geometriai hossza épp a fele. (A vezetőben a rádiófrekvenciák terjedési sebessége csak közelíti a fény sebességét, ténylegesen a geometriai méretektől függően annál valamivel kisebb.

Diverzitás: Az antenna diverzitás több antennát igénylő technika, melynek célja a vezeték nélküli kapcsolat minőségének javítása. Általánosan két változata használatos, a térbeli és a polarizációs diverzitás. Használata azokban az esetekben előnyös, amikor nem biztosított az állomások közötti optikai rálátás és a többutas terjedés(multipath) hatása jelentősen befolyásolja a vezeték nélküli kapcsolat minőségét..

DSP: A DSP kettős jelentésű szó, egyrészt a Digital Signal Processing (digitális jelfeldolgozás - mint témakör), másrészt a Digital Signal Processor (digitális jelfeldolgozó processzor - mint eszköz) rövidítése.

DSSS: A direkt szekvenciális szórt spektrumú technika (Direct Sequence Spread Spectrum) alkalmazásánál egy álvéletlen kód tartozik az adóhoz és a vevőhöz, mégpedig oly módon, hogy a kódsorozat hossza éppen egy bitidő hosszúságú. Maga az álvéletlen kód természetesen sok bitből áll, chipekre osztva a hasznos jel bitidejét. A jelküldési szabály egyszerű: ha a kiküldendő bit értéke "1", akkor a kódsorozatot küldi ki az adó, ha "0", akkor a kódsorozat negáltját. A vevő az álvéletlen kód ismeretében ismeri fel az információt és dönti el, hogy "0" vagy "1" érkezett.

Duplex kapcsolat: A duplex (full duplex, teljes duplex, two-way communication, kétirányú összeköttetés). Két végpontot összekötő, fizikai vagy logikai kapcsolat, adatátviteli út jelzője. A kapcsolaton keresztül egyidejűleg mindkét irányban küldhetők adatok.

Duplexer(duplex szűrő): Feladata a közös bemeneten beérkező illetve kimenő két, gyakran egymáshoz közel található rádiófrekvenciás jel szétválasztása két független csatlakozóra.

EIRP: Az effektív izotróp kisugárzott teljesítményt adó P teljesítménye, az adót az antennával összekötő kábel vesztesége és az (izotrop antennához viszonyított) antennanyereség együttesen határozzák meg, hogy az antenna fő sugárzási irányában mekkora az effektív izotróp kisugárzott teljesítmény: EIRP = P + antennanyereség (izotrop sugárzóhoz viszonyítva)[dB] – kábelveszteség[dB].

EMI/RFI: Elektromágneses intererencia/rádiófrekvenciás interferencia.

ERP: Effektív kisugárzott teljesítmény: ERP = P + antennanyereség (dipólhoz antennához viszonyítva)[dB] – kábelveszteség[dB].

Felüláteresztő szűrő: A felüláteresztő szűrő olyan áramkör, amely egy meghatározott frekvenciánál nagyobb frekvenciájú jelet (kis csillapítással) átereszt, a határfrekvenciánál kisebb frekvenciájú komponenseket pedig elnyomja.

Félduplex kapcsolat: Half duplex, félduplex ( one-way at a time communication, two-way alternate communication, váltakozó irányú összeköttetés ). Fizikai vagy logikai összeköttetés, adatátviteli út két végpont között, amelyen keresztül mindkét irányba továbbíthatnak adatokat, de egyszerre csak az egyik irányba. A félduplex összeköttetés fontos paramétere az irányváltási idő, vagyis a küldő és fogadó szerepcseréjéhez szükséges idő.

Frequency Hopping (FHSS): Frekvenciaugrásos szórt spektrum.

Frekvenciamoduláció (FM): Frekvencia moduláció esetén a vivő hullám pillanatnyi frekvenciája a moduláló jel pillanatnyi amplitúdójával arányos. Előállítása során egy nagyfrekvenciás vivő frekvenciáját és ezzel együtt a szögét változtatják a kisfrekvenciás jel ütemében. Eközben az amplitúdó változatlan marad.

Grid antenna: Egy olyan irányított antenna, melynél a reflektor nem homogén, hanem rácsszerűen van kialakítva. Az antenna frekvenciatartományában a rács a beeső hullámokat a sugárzóra reflektálja.

Hálózati cím(MAC-cím): A Media Access Control egy hexadecimális számsorozat, amellyel még a gyártás során látják el a hálózati kártyákat. A hálózat többi eszköze a MAC-címet használja a hálózat előre meghatározott portjainak azonosítására. Ezek mellett az irányítótáblák és egyéb adatszerkezetek létrehozására és frissítésére is alkalmas. Egyebek mellett a hardvercím, MAC-rétegbeli cím és fizikai cím elnevezés is használatos. Minden eszköznek saját MAC-címe van. A több interfésszel rendelkező eszközöknek célszerűen több is lehet. A címet (címtartományokat) a szabványügyi hivatal adja ki a gyártónak, és ezt a gyártó fizikailag "beégeti" vagy szoftverrel beállítja az interfészben. A címet 12 darab hexadecimális számjegy formájában szokták megadni, amelyből az első hat hexadecimális számjegy kiosztását az IEEE felügyeli, ezek a gyártót vagy az eladót azonosítják. A MAC-címnek ezt a részét egyedi szervezetazonosítónak (Organizational Unique Identifier, OUI) nevezzük. A fennmaradó hat hexadecimális számjegyet a gyártó adminisztrálja saját körben. Elvileg előfordulhat, hogy egyes gyártók hibájából azonos MAC-címmel láttak el teljes terméksorozatokat, vagy egy eszköz több portját, amelyek akár helyi-, vagy internethálózati gondokat is okozhatnak. Ugyanezt a hibát elő is lehet idézni olyan eszközökkel, amelyek támogatják a MAC-cím felhasználó általi átdefiniálását. Az azonos MAC-cím megzavarhatja a tűzfal, a router, a DHCP-szervert, stb. működését, ezért hálózati problémák esetén érdemes lehet leellenőrizni, hogy nincs-e több azonos MAC-című hálózati csatolóval ellátott eszköz egy hálózaton.

Hálózati híd: Feladata a hálózati szegmensek összekötése az OSI modell második, azaz adatkapcsolati réteg szintjén. Nem azonos a routerrel vagy más szóval útválasztóval, mivel ez utóbbi az OSI modell 3. vagyis a hálózati rétegében tevékenykedik.

Hertz (Hz): A frekvencia SI mértékegysége a hertz Heinrich Rudolf Hertz német fizikus neve után. Jele a Hz. 1 Hz azt jelenti, másodpercenként egyszer következik be az esemény, 2 Hz azt, hogy kétszer stb. Az egység eredeti neve ciklus per másodperc (cps) volt, amit néha még ma is használnak.

Hullámhossz: A hullámhossz az a távolság, amekkora távolságonként a hullám ismétlődik. A hullámhosszt megkapjuk, ha a hullám sebességét (c) elosztjuk a frekvenciával.

Impedancia: Az impedancia a váltakozó áramú ellenállás; váltóáramú elektromos hálózatban a komplex feszültség és a komplex áram értékeinek hányadosa. Egysége az ohm.

IP: Az internetprotokoll (angolul Internet Protocol, rövidítve: IP) az internet (és internetalapú) hálózat egyik alapvető szabványa (avagy protokollja). Ezen protokoll segítségével kommunikálnak egymással az internetre kötött csomópontok (számítógépek, hálózati eszközök, webkamerák stb.). A protokoll meghatározza az egymásnak küldhető üzenetek felépítését, sorrendjét stb.

IP cím: Az IP-cím (Internet Protocol-cím) egy egyedi hálózati azonosító, amelyet az Internet Protocol segítségével kommunikáló számítógépek egymás azonosítására használnak. Minden, az internetre kapcsolt számítógépnek van IP-címe, de egy-egy konkrét cím nem kötődik feltétlenül egy-egy géphez: egyes gépeknek több címük is lehet (ilyenkor a különböző címek rendszerint a számítógép különböző hálózati eszközeit azonosítják), vagy több gép osztozhat egy címen (például NAT vagy proxy használata esetén), vagy a gép IP-címe rendszeresen változhat (ez különösen a lakossági internetszolgáltatón keresztül kapcsolódó otthoni számítógépekre jellemző). IPv4 szerinti IP-címek 32 bites egész számok, amelyeket hagyományosan négy darab egy bájtos, azaz 0 és 255 közé eső, ponttal elválasztott decimális számmal írunk le a könnyebb olvashatóság kedvéért (pl: 192.168.42.1). Az IPv6 szabvány jelentősen kiterjesztette a címteret, mert a 32 bit, ami a hetvenes években bőségesen elegendőnek tűnt a jellemzően tudományos és kutatói hálózat számára, az internet robbanásszerű vállalati és lakossági elterjedése nyomán kevésnek bizonyult. Az IPv6-os címek 128 bitesek, és már nem lenne praktikus decimálisan jelölni őket, ezért kompaktabb, hexadecimális számokkal írjuk le, 16 bites csoportosításban. (Pl. 2001:610:240:11:0:0:C100:1319)

Izotróp sugárzó: Egy izotróp antenna egy idealizált sugárzó elem, amelyet referenciának használnak. Egy antenna minden irányba azonos energiát sugároz (ezt a Pointing vektorral számoljuk). A gyakorlatban izotróp antenna nem létezik, mert az egyenlő sugárzás minden irányba megsérti a Helmholtz-hullámegyenletet. Egy antenna nyereségét általában decibelben mérik, amely az izotrop antennához viszonyított erősség (dBi-ben vagy dB(i)-ben).

Jel-zaj viszony (SNR): Két teljesítmény hányadosát jelenti, vagyis a jel (információ) és a háttér zaj teljesítményének hányadosa. Mivel sok jelváltozás nagyon dinamikus, az egyes jelértékek széles tartományokba eshetnek, a jel/zaj meghatározásánal a logaritmikus decibelskálát használunk. Decibelekben mérve a jel-zaj viszony a teljesítmények hányadosának 10-es alapú logaritmusának 10-szerese.

Kétirányú erősítő: Olyan eszköz, amely a rádiófrekvenciás jelet mindkét, azaz adás és vételi irányban felerősíti. Az erősítő fél-duplex vagy duplex üzemmódban működhet. Az adás és vételi irányú frekvencia lehet azonos vagy egymástól eltérő.

Koax kábel: A híradástechnikában használt olyan vezetéktípus, ami egy belső vezető érből, dielektrikumból, fémhálóból és külső szigetelésből áll. A fémháló szerepe az elektromos árnyékolás, azaz a belső éren továbbított jel megóvása a külső zavaroktól. Elsősorban rádiófrekvenciás jelek továbbítására használják. A ko-axiális azt jelenti, hogy "közös tengelyű", azaz a név a csőszerű összetételre utal.

Kompressziós pont: Minden nemlineáris erősítő jelfeldolgozó képessége véges, ezért a bemenő nagyfrekvenciás jel szintjének növelésével elérünk egy olyan határt, amely után a bemenő szint növekedését már nem követi arányosan a kimenő szint (a karakterisztika kezd telítési jelleget mutatni) és teljesítményvonalak elgörbülnek. Ideális esetben a bemeneti jel 1dB-es változása esetén a kimeneti szint is 1dB-lel változik. Ez viszont csak az erősítő lineáris tartományában érvényes. Az 1dB-es kompressziós pont azt a bemenő szintet jelenti, amikor ettől a lineáris egyenestől a mért teljesítményünk 1dB-lel tér el.

Körsugárzó antenna (omni antenna): A vertikális antenna egyszerű felépítésű, kis helyigényű antenna. Előnye a lapos sugárzási szög, amely a nagy távolságú összeköttetések létrehozásához szükséges. Könnyen földelhető, így életvédelmi szempontból is jó konstrukció. Hátránya, hogy vételi oldalon kissé nagyobb a zaja, valamint a vízszintes polarizációjú antennával dolgozó állomások jeleit gyengébben veszi. Az antenna lényegében egy függőlegesen álló minimum 1/4 hullámhosszú sugárzóból, valamint az alul lévő betáplálási pont alatt elhelyezkedő földből áll. Az antenna fizikai hosszát növelve egészen 5/8 hullámhosszig bezárólag laposodik a fő kisugárzási szög, ezen hossz fölött viszont a lapos irány mellett megjelenik, majd a hosszt még tovább növelve egyre nagyobb lesz egy meredeken felfelé sugárzó nyaláb is. Az 5/8-ados antenna nyeresége 3 dBd.

Kiszajú erősítő (LNA): Általában egy olyan kisjelű erősítő, melyet a rádióvevők bemeneti fokozatában használnak.

Kitöltési tényező: Fél duplex rádió adó-vevők esetében az adás és a vétel idejének százalákban kifejezett viszonyát jelenti.

Lineáris erősítő: A jelek torzításmentes erősítésére szolgálnak a lineáris erősítők. Az ilyen erősítők kimenőfeszültsége arányos a bemenetükre adott feszültséggel.

Mikrohullám: A mikrohullámok elektromágneses hullámok a terahertz (THz) tartományénál hosszabb hullámhosszal rendelkeznek, de rövidebbel, mint a rádióhullámok. A mikrohullámok hullámhossza megközelítőleg a 30 cm–től (1 GHz-es frekvencia) az 1 mm–ig (300 GHz) terjed.

Moduláció: A moduláció különféle eljárások csoportja, melyek biztosítják, hogy egy tipikusan szinuszos jel - a vivő - képes legyen információ hordozására. A szinuszos jel három fő paraméterét, az amplitúdóját, a fázisát vagy a frekvenciáját módosíthatja a modulációs eljárás, azért, hogy a vivő információt hordozhasson. Néhány ok, ami miatt szükséges a közvetítő közegen való átküldést megelőző moduláció: több felhasználó közötti megosztás (többszörös hozzáférés), az átviendő jel és a közvetítő közeg fizikai jellemzőinek összeegyeztetése. A berendezés, amely végrehajtja a modulációt: modulátor; és a berendezés, ami a visszaállításhoz szükséges inverz műveletet hajtja végre: demodulátor.

OFDM: Orthogonal Frequency Division Multiplex, sok független, keskenysávú vivőfrekvenciát alkalmazó moduláció. Minden egyes vivőfrekvencia tetszőleges PSK vagy QAM jellel modulálható.  Előnyös tulajdonságai: egyenletesen használja ki a rendelkezésre álló sávszélességet, az átlapoltság megengedett, ezáltal ugyanakkora sávszélességben egyetlen modulált vivőhöz képest dupla mennyiségű adat vihető át OFDM-el, időnként ismert szimbólumot átvíve felmérhetjük a csatorna pillanatnyi torzítását, adaptív algoritmusokkal korrigálhatunk. Ez többutas terjedés és ionoszférán keresztüli átvitelnél nagyon fontos. DSP-technika egyre olcsóbb. Fourier transzformáció mára már alapvető algoritmus.Az OFDM-et gyakran DMT-nek (discrete multitone modulation = diszkrét sokhangú moduláció) is nevezik. A rádiós rendszerek tervezését alapvetõen befolyásolják a rádiócsatorna fizikai és hullámterjedési tulajdonságai. A szokásos mobil rádiócsatornában az állomások mozgása miatt változó többutas hullámterjedés lép fel, vagyis az adótól a vételi helyre érkezõ vételi jel reflexiós összetevõkre bontható. A különbözõ hullámterjedési utak eltérõ késleltetéssel és a megfelelõ Doppler-frekvenciákkal jellemezhetõk, így meghatározhatók a rádiócsatorna frekvencia-szelektív és idõbeli szórással (idõ diszperzió) rendelkezõ tulajdonságai. A mobil állomás vételi viszonyait a rádiócsatorna impulzusválasza (CIR Channel Impulse Response) jellemzi. A vételi helyen fellépõ rádiófrekvenciás impulzus a többutas hullámterjedés közvetlen hullámú és visszavert összetevõit tartalmazza. A hullámok közötti legnagyobb idõkülönbség és a továbbított adatok szimbólum ideje a szimbólumközi interferencia (ISI Inter-Symbol Interference) mértékét határozza meg. Ennek a minimalizálása a vevõkészülék feladata. A valóságos esetekben a többutas rádiócsatorna erõs szimbólum közötti interferenciát okoz a nagy adatátviteli sebességû és a szélessávú alkalmazások számára, amelyet figyelembe kell venni a rádió átviteli-rendszerek, így a megfelelõ fejlettségû katonai rendszerek tervezése és megvalósítása során. Az ilyen rendszerekhez – különösen a szélessávúaknál – a szükséges kiegyenlítõk számítási igénye igen nagy és összetett. A szükséges számítási mennyiség, amelyet a rádióinterfész kiegyenlítõjének el kell végezni, az adatátviteli sebességtõl, ill. a rendszer egyenértékû sávszélességétõl függ. A rádiócsatorna tulajdonságai (frekvencia szelektivitás és a mozgás következében idõbeli szórás), és meggondolások arra ösztönöztek, hogy a jelenleg rendelkezésre álló csatornamegosztást nyújtó hozzáférési technikák (FDMA, TDMA, CDMA) mellett, ezek tulajdonságai, elõnyei, és az újabb igények (mobil multimédia, szélessávú alkalmazások, fokozott biztonság) alapján, más átviteli és többszörös hozzáférési eljárást keressenek. Ebbe az irányba terelte a kutatókat az is, hogy jelentõsen nõtt az igény az átvitt információk biztonsága és a fokozott titkosítás iránt is. Ezek az OFDM többszörös hozzáférési eljáráshoz vezettek, amely a mobil 4G rendszerekhez és a korszerû katonai vezetéknélküli távközléshez megfelelõ jelöltnek tûnik. Az OFDM (Orthogonal Frequency Division Multiplex) frekvenciaosztású átvitel és többszörös hozzáférés alapgondolata, hogy egy nagy adatátviteli sebességû adatfolyam több kisebb adatátviteli sebességû adatfolyamra osztható. Ezek alvivõinek modulációja egyedi, a többitõl független, és azokkal egy idõben történik. Ezzel a módszerrel a részcsatornák, ill. az alvivõk adatátviteléhez tartozó szimbólumidõ az eredeti szimbólumidõ többszöröse lesz, ezáltal a részcsatornák átvitele ellenállóbb a csatorna többutas hullámterjedés okozta idõszórásával és a zajokkal szemben. A vivõfrekvencia összetevõk kölcsönösen ortogonálisak. Ha nagy adatátviteli sebesség szükséges mobil környezetben (frekvencia-szelektív fadinges, idõben szórt rádiócsatornán), és amelyeknél a szimbólum idõhöz képest a maximális késleltetés viszonylagosan nagy, megfelelõ megoldást ad az OFDM átviteli és hozzáférési mód. OFDM ortogonális frekvenciaosztású multiplex eljárást használnak, pl., a digitális hang- és képmûsorszóró rendszerek, az ETSI BRAN, az ETSI HIPERLAN/2 és az IEEE 802.11a szerinti WLAN eszközök, de ez az átviteli mód a 3G, még inkább a 4G mobil távközlõ –, és a megfelelõ fejlettségû katonai távközlõ rendszerekben is egyre fontosabb szerepet kap. Az OFDM tehát olyan átviteli és multiplex eljárás, amely nagyszámú, ortogonális frekvenciát alkalmazva, a frekvencia összetevõkkel kódolva, és a frekvencia összetevõket modulálva viszi át a kívánt információkat a küldõtõl a rádiócsatornán a kívánt címû célhelyre, miközben jelentõsen csökkenti a többutas hullámterjedés okozta interszimbólum interferenciát. Az OFDM az adatszimbólumokat a nagyszámú frekvencia-összetevõ segítségével párhuzamosan viszi át. Az adatszimbólumok továbbítása így a szélessávú OFDM jelet nagyszámú keskenysávú jelösszetevõre bontva, az egyes különálló frekvencia-összetevõk segítségével, keskenysávú átvitellel történik. Az átvitel után az összetevõk adatfolyamát egyesítik és visszaalakítják az eredeti nagy adatátviteli sebességû, nagy sávszélességû adatfolyamot. A szélessávú jel további feldolgozása és felhasználása a vétel helyén ezt követõen történik. A rádiócsatorna átviteli függvénye frekvencia és idõfüggõ, de a kézi és a mobil állomások mozgása miatt, helyfüggõ is. Az OFDM átvitelnél az alapsávi alvivõ-impulzusok idõfüggvényének alakja szinusznégyszög. A szinusznégyszög idõtartama a részcsatorna szimbólumideje, és a szinusz hullámok frekvenciái pedig f1, f2, …, fi, …, fk, …, fN, ahol az f1, f2, f3, stb. frekvenciák rendre az f0, 2f0, 3f0, …, Nf0 frekvenciáknak felelnek meg. Ha a vivõk száma N, akkor az OFDM jel teljes B sávszélessége a frekvencia-összetevõk számától és a közöttük lévõ f0=Df=1/Tr távolságtól függ, vagyis B»N/Tr=N•Df . A Fourier-transzformáció elmélete szerint a szinusznégyszög impulzus frekvencia-spektruma sinx/x alakú. Az egyenlõ Df alvivõtávolság paraméterválasztással az alvivõk spektruma nem lesz teljesen elválasztva. Az OFDM jel különbözõ ortogonális összetevõinek spektrumai átlapolódnak, de az összetevõk spektrumainak maximumai a többi frekvencia összetevõ spektrumának minimumaival esnek egybe, az OFDM jel összetevõinek egymással kölcsönös ortogonalitása következtében. A spektrumok egyéb részei Df távolságonként, a spektrumok zérus értékeinél keresztezõdnek. A teljes OFDM spektrum kialakításánál arra is törekszenek, hogy az alvivõk spektrum energiájának döntõ része egy adott, meghatározott sávszélességen belül legyen, és az átlapolódás ellenére is, a szomszédos frekvencia-összetevõ sávjába minél kevesebb energia jusson. Az alvivõspektrumok kialakítása következtében, a teljes OFDM jel B sávszélességû spektrumának alakja gyakorlatilag négyszögletes, ami az OFDM jel nagy spektrumhatékonyságát mutatja. Az OFDM jelet a H=H(f,t) átviteli függvényû csatorna továbbítja. A H átviteli függvény a frekvencia és az idõ függvénye, de a részcsatornák átvitelére nem a szélessávú jelre vonatkozó átviteli függvény érvényes, hanem csak a Df sávszélességre esõ, ami jó közelítéssel konstans. A keskenysávú részcsatornákban megfelelõ tervezéssel az adatszimbólum ideje már lényegesen nagyobb lehet, mint a rádiócsatorna maximális késleltetése, ennek következtében a részcsatornák már nem frekvencia-szelektívek és nincs vagy csak csekély az idõbeli szórásuk, vagyis az OFDM átviteli eljárás legalábbis a részsávokban az ISI interferenciákat gyakorlatilag kiküszöböli. További elõny a frekvencia-szelektív rádiócsatorna esetén az egyfrekvenciás szélessávú rendszerhez képest az, hogy a részcsatornákra bontott szélessávú rendszer részcsatornás vevõiben jelentõsen csökken a kiegyenlítõk számítási igénye.

Oszcillátor: Az oszcillátor egy olyan villamos áramkör, amely stabil frekvenciájú elektromágneses rezgést hoz létre és tart fenn. Az elektromágneses rezgés vezetékben váltakozó áramként, szabad térben elektromágneses hullámként jelentkezik.

Polarizáció(polarizációs sík): Az elektromágneses erőtérben a villamos erőtérrel egyidejűleg mágneses erőtér is kialakul, amely ugyanúgy változik és hagyja el az antennát, de síkja merőleges a villamos erőtér síkjára. Így a kisugárzott elektromágneses hullám egymáshoz kapcsolt, egymásra merőleges villamos és mágneses erőtérből áll. Az elektromágneses hullám erősségét a villamos összetevő térerősségével (E, mértékegysége: V/m, a gyakorlatban ennek törtrészei: a mV/m vagy μV/m is használatosak) szokták jellemezni. Kimutatható, hogy egy pontban az elektromágneses hullám térerőssége fordítottan arányos a sugárzótól mért távolsággal, és arányos a kisugárzott teljesítmény négyzetgyökével. A kisugárzott elektromágneses hullámok polarizációja megállapodás szerint a kisugárzott elektromágneses rezgés villamos erőterének a síkja. A polarizáció síkjának azért van jelentősége, mert a vevőantennában (mint rezonáns rezgőkörben) a maximális energia akkor keletkezik, amikor az antenna polarizációs síkja megegyezik a vett jel polarizációjával. Mikrohullámú összeköttetéskor a polarizációs sík nem fordul el, ezért fontos, hogy az adó- és vevőantenna polarizációs síkja azonos legyen.

Radiófrekvencia (RF): Rezgés mérésére szolgáló adat, mely 30 kHz és 300 GHZ között változhat. Azt mondja meg, mekkora az általában rádióhullámok keltésére használt elektromos jelek frekvenciája. Inkább elektromos, és nem mechanikai rezgések jellemzésére használják. Ennek ellenére mechanikai rádiófrekvenciás rendszerek is léteznek. Ilyen a mechanikai szűrő és az RF MEMS.

Radióhullám: Rádióhullámnak nevezzük az elektromágneses sugárzásnak azt a részét, amelyben az elektromos és mágneses tér energiasűrűsége egyforma nagyságú. Frekvenciája 3 Hz-nél nagyobb és 300 GHz-nél kisebb.

Sávszélesség: A rádiókommunikáció esetén a sávszélesség egymástól elválasztott frekvenciatartomány(oka)t jelöl, amelyek a modulált vivőhullámok számára fenntartottak. Mértékegysége a Hertz.

Sávszűrő: A sáváteresztő szűrő feladata az, hogy egy frekvencián (és az annak szűk környezetét jelentő frekvenciasávban) kis csillapítást, ezen a sávon kívül nagy csillapítást tanúsítson.

Spektrumanalizátor: A bemeneti jel nagyságát a teljes frekvenciatartomány függvényében mérni képes műszer. Elsősorban ismert vagy ismeretlen jelek spektrumának a meghatározására használatos.

Szaturáció: Mindegyeik lineáris erősítő jelfeldolgozó képessége véges, így a bemenő szint növelésével elérünk egy olyan határt, amely után a bemenő szint növekedését már nem követi arányosan a kimenő szint (a karakterisztika kezd telítési jelleget mutatni) és teljesítményvonalak elgörbülnek. Ideális esetben a bemeneti jel 1dB-es változása esetén a kimeneti szint is 1dB-lel változik. Ez viszont csak az erősítő lineáris tartományában érvényes. Az erősítő szaturációja a túlvezérelt tartományra jellemző, az erősítő által leadható legnagyobb kimeneti teljesítményt jelenti.

Szórt spektrum (SS): A szórt spektrumú technikák közös jellemzôje, hogy a moduláció során létrehozott jel sávszélessége nagyságrendekkel nagyobb a moduláló jel sávszélességénél, azaz a sávszélességet a szükségesnek a sokszorosára terjeszti ki. Ennek eredményeképpen a jel teljesítménye ebben az igen széles spektrumban oszlik el, tehát a frekvenciaspektrumban nem vehetô észre. Emellett a széles frekvenciaspektrum kevésbé érzékeny a zavarokra, interferenciákra is. A spektrum kiterjesztésére többféle technikát dolgoztak ki, megkülönböztetnek idôugratásos, frekvenciaugratásos és direkt szekvenciális szórt spektrumú rendszereket.

Tápfeszültség feladó (Bias-T): Olyan duplex szűrő, melynek segítségével egyidejűleg juttatható el koax kábelen keresztül a nagyfrekvenciás jel és a DC tápfeszültség a távoli eszközhöz.

Teljesítménymérő: A nagyfrekvenciás teljesítmény mérésére szolgáló eszköz, mely általában 50 Ohm konstans bemeneti impedanciával rendelkezik.

TDMA: Time Division Multiple Access, azaz időosztásos többszörös elérés. A GSM, a TDMA (ANSI-136) és PDC hálózatokban használt rádiós átviteli megoldás. Lehetővé teszi, hogy több felhasználó ugyanazt a frekvenciasávot használja, a jelek idősávokba való osztásával.

Teljesítményosztó(Splitter/Combiner): Olyan passzív eszköz, amely a bemenő jelet több kimenet között szétosztja vagy összegezi.

Többutas terjedés: A jel a direkt terjedési útvonalon kívül más útvonalakon is eljut a vevıbe, azaz ugyanaz a jel a megtett útvonal hosszától függően különböző késleltetésekkel érkezik a vevőbe. ISI (inter symbol interference) akkor jelentkezik, amikor valamelyik mellékútvonalon haladó impulzus pont akkor érkezik a vevőbe, amikor a következő, a fő terjedési útvonalon érkező is.

UHF: (Ultra high frequency) a rádióhullámok 300 MHz-től 3 GHz-ig terjedő részét jelöli (hullámhosszban 10 cm-től 1 m-ig). Magyarul ezt a tartományt deciméteres hullámoknak hívjuk.

Ütközés: Számítógép hálózatok esetében ütközésről beszélünk, ha egy közös adatátviteli csatornán két (vagy több) csomópont egy időpillanatban továbbít információt, mely a küldött adatcsomag elvesztéséhez vezet.

Vételi erősítés: A vett jel növekedésének egy antenna vagy erősítő eszköz hatására bekövetkező nagysága. Értékét általában dB-ben adjuk meg.

Vételi érzékenység:  A rádióvevő zajjal határolt érzékenysége az az antenna bemenetre kapcsolandó RF jelszint, amely mellett a vevő kimenetén egy meghatározott értéknél jobb a jel/zaj viszony jön létre. A vevőkészülék által vehető legkisebb jelszintet, azt az RF bemenő feszültséget(teljesítményt), amikor a hasznos jel még nem „vész el” a készülék saját zajában, a rádióvevő zajjal határolt érzékenysége határozza meg.

VHF: (Very High Frequency) a rádióhullámok 30 MHz-től 300 MHz-ig terjedő részét jelöli (hullámhosszban 1 m-től 10 m-ig). Magyarul ezt a tartományt az URH-nak (Ultra Rövid Hullám) nevezzük.

Villámvédő: Olyan eszköz, mely a tápvonalról elvezeti vagy csökkenti a villámok által indukált feszültség tranzienseket.

WAN(nagy kiterjedésű hálózat): nagy kiterjedésű hálózat (általánosan használt rövidítéssel: WAN az angol Wide Area Network kifejezésből) egy olyan számítógép-hálózat, mely nagyobb területet fed le (azaz olyan hálózatok, melyek nagyvárosok, régiók, országok közötti kommunikációt valósítanak meg), szemben a személyi hálózatokkal (PAN), helyi hálózatokkal (LAN), egyetemi hálózatokkal (CAN) vagy a városi hálózatokkal (MAN), melyek jellemzően egy szobára, épületre, egy egyetem területére vagy egy városra vannak területileg korlátozva.

WLAN: A WLAN (wireless LAN) rádióhullámot használó vezeték nélküli helyi hálózat, ami szórt spektrum vagy ortogonális frekvencia-osztásos multiplexálás technológia segítségével lehetővé teszi a közeli számítógépek összekapcsolódását. Számítógépek vezetékes hálózathoz kapcsolására és önálló ad hoc hálózatok létrehozására egyaránt alkalmas. A legnépszerűbb WLAN szabványcsalád a Wi-Fi (IEEE 802.11); a WiFi és a WLAN nevet gyakran egymás szinonimájaként használják. Leggyakoribb változatai a 802.11b (11 Mbit/s sávszélesség, 2.4 Ghz-es frekvencia), 802.11a (54 Mbit/s sávszélesség, 5 GHz-es frekvencia) és a 802.11g (54 Mbit/s, 2.4 Ghz). A  802.11n  maximális sebessége 600 Mbit/s(a gyakorlatban 150-300Mbit/s terjedt el). Az 5 GHz-es sávban működő 802.11ac 866Mbit/s sebességre képes, a tervezett 60GHz-es frekvenciasávval kiterjesztett 802.11ad (2.4/5/60GHz) pedig 6.75Gbit/s sebességű.

Yagi-antenna: A félhullámú dipól antennából és vele párhuzamosan, azonos magasságban elhelyezett, táplálás nélküli (parazita) elemekből álló irányító hatású antenna. A Yagi-antenna direktorainak a száma széles határok között változhat; minél több direktort tartalmaz, annál jobb az irányító hatása. Az antenna sugárzási iránya a direktorok irányába mutat. A dipól talpponti ellenállása a parazita elemek méretétől és távolságától is függ, hajlított dipól esetében 240 Ohm körüli értékű. A 3-4 elemes Yagi nyílásszöge kb. 30-40 fok, előre/hátra viszonya kb. 15-25 dB, nyeresége kb. 6-10 dB.

Zajszám: A zajszám a rádiófrekvenciás átviteli lánc jel-zaj viszonyának a csökkenését jellemzi. A zajtényező logaritmusának 10-szerese. Általánosan a valós és az ideális eszköz kimeneti zajának ugyanolyan sávszélesség, erősítés és hőmérséklet mellett mért decibelekben kifejeztt különbségét jelenti.

Zajtényező: Az erősítő(LNA) be- és kimenetén lévő jel-zaj viszony hányadosa.